A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A mindennapokban tornacipős, farmeres, copfos anyuka vagyok

Varga Izabella türelemmel, sőt, jó kedéllyel, a stábot is meg-megnevettetve viseli a többórás címlapfotózást. Pedig még egy interjú vár rá utána, velem - azalatt is végig mosolygós, összeszedett; átgondoltan válaszol, nem ken el semmit, csak hogy hamarabb szabaduljon -, utána pedig egy egyetemi vizsga következik.No és persze a lányai is hívogatják apró-cseprő, ám azonnal megválaszolandó kérdésekkel. Vajon honnan a derű, a nyugalom, a mindig koncentrált figyelem, amely minden találkozásunkkor árad belőle annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem tartozik éppenséggel a fegyelmezett emberek közé?

Fotó: Pitrolffy Zoltán

- Mit tanulsz, Iza?

- Andragógia szakra járok. (felnőttképzés - a szerk.)

- Mi lesz belőled, ha elvégzed?

- Azt még nem tudom, mi lesz belőlem, de boldog ember lett belőlem attól, hogy egyetemre járok.

- Az elmúlt években, ha hívtalak, vagy vizsgáztál vagy felvételiztél. A tanulásért tanulsz?

- Igényem, hogy mindig több legyek ma, mint tegnap voltam. Vannak terveim, de a megvalósításukhoz idő kellene, ami nekem nincs. Most nincs. De jó érzés, hogy még mindig nem a lemorzsolódás jellemző az életemre, hanem a gyarapodás.

- Kislánykorodban is tanulós voltál?

- Igen, de akkor még az motivált talán leginkább, hogy lehetett menőzni a színjeles bizonyítvánnyal.

- Van olyan közösség, ahol ez ciki.

- Nálunk nem volt az, gimiben egy kísérleti osztályba jártam, természettudományokra szakosodtunk, tanultunk genetikát, latint, csillagászatot, sok-sok matematikát, és kakukktojásként szociológiát. Ott kaptam rá arra, hogy élvezzem, amint megnyílik előttem a világ a tanulás által.

- Amikor megjelensz egy vizsgán, vagy akárcsak egy egyetemi előadáson, tudsz egy lenni a hallgatók közül, nem éreztetik veled, hogy más vagy, mert a tévében is látnak esténként?

- Önmagamért vagyok ott, és azért, hogy tanuljak. Ahogy ez nyilvánvalóvá vált, befogadtak. Kialakult egy értékes, új baráti köröm, sokat vagyunk együtt, már csak miattuk is megérné újra iskolába járni.

- Milyen volt 2017? Milyen évet zártál?

- Keresztfélévvel kezdtem az egyetemet februárban, nagy változás volt újra bekapcsolódni egy lüktető egyetemi létbe. Családilag is érdekes időszakba értünk, kamaszok a lányaim, nagy kihívás. Rengeteget tanulok tőlük magamról, az anyaságról.

- Mi változott?

- Nagyon sok őszinteséget követelnek. Következetesek, tárgyilagosak. Felhívják a figyelmet dolgokra. Kemény önvizsgálat elé állítanak nap mint nap, és sokszor van igazuk. Ezt elfogadni, sőt megszeretni jó dolog. De nem könnyű.

Mindenért kárpótol viszont, hogy látom az erejüket, a határozottságukat, a kibontakozó színes egyéniségüket. Fura a régi, szülői intelmeket hallani az embernek a saját szájából. Fura rájönni, hogy már nem érvényesek. Újra kell tervezni a szabályokat. Egyszerűbb lenne a régi vágányon haladni, de lehetetlen.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2018. évfolyama 2. számának 12. oldalán!)

Címkék: család, gyerekek, interjú, munka, tanulás, őszinteség, barátok közt, fejlődés, címlapsztori, varga izabella

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!