A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Pacskovszky Zsolt cikkei

A bosszú

„A bumeráng visszaüt”, nyilatkozná egy beszélgetős tévéműsorban az ókori kínai bölcs, Konfuciusz, ha napjainkban élne, és a bosszúról kérdezgetnék. A maga idejében mindezt még így fogalmazta meg: „Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!” Mert ha pillanatnyi elégedettséget okoz is, azt hiszem, a bosszú a legbiztosabb módja annak, hogy olyanokká váljunk, mint a...

Tovább olvasom

Milyen is az ideális?

Nemrégiben három órán át együtt zötykölődtem egy vonaton két fiatal pasival. Végigduruzsolták az utat, és bár én képzeletben többnyire Szibériában jártam (éppen egy francia regényt fordítottam), önkéntelenül fültanúja voltam a beszélgetésüknek. Miközben a regény főszereplője a fegyenctáborból való szökését készítette elő, ők a...

Tovább olvasom

Szeretsz?

Van nekem egy ismerősöm, aki zavartan pislogott, amikor szerelme egy este aggodalmasan megjegyezte: „Szeretsz? Soha nem mondod magadtól…”Nem, Z. soha nem mondta, abban a környezetben, ahol felnőtt, csak halálesetekkor szoktak hangot adni az érzelmeknek. De virgonc, játékos természetű barátnője mellett megtanulta legalább kimutatni őket, igazából nem is kellett tanulni, szinte spontán jött, belülről....

Tovább olvasom

Hagyjuk a pasira a konyhát?

Focimeccsek után a szaklapok nemegyszer ábrákon szemléltetik, különböző színű foltokkal jelölve, hogy a pálya egyes pontjain milyen sűrűn bukkantak fel a játékosok, hol folyt leginkább a játék. Érdekes volna hasonló ábrán szemléltetni a magyar konyhákban zajló "játékot" is. Merrefelé kószál, milyen sűrűn fordul meg a különböző pontokon (tűzhely, mosogató, kuka stb....

Tovább olvasom

Amivel tuti leveszlek a lábadról

Luca a mászóka tetején ücsörög. Felkapaszkodom hozzá, gömbrágóval kínálom. Később a libikókán félénken megkérdezem, akarja-e, hogy kicseréljük a rágónkat. Még este is az övét rágom, pedig már semmi íze. Másnap elmondja, ő is ugyanígy tett. Aztán évtizedekkel később hozzáteszi: "Az egyik legszebb szerelmi vallomás volt életemben....

Tovább olvasom

Lefogynál a kedvemért?

Szóval, nem tetszenek a hurkáim, drágám...A kérdés az, hogy már szerelmünk hajnalán is a "kiegészítőim" voltak-e (amikor még azt mondtad, olyan jó a puha testemhez bújni!), vagy melletted növesztettem őket?Tudod, nem mindegy.Mert az első esetben nem én változtam meg, hanem a te tekinteted. Minden kapcsolat elején ott van már csírájában a jövő....

Tovább olvasom

Mit fogadunk meg az új évre?

„Én, P. Zsolt, a mai naptól büszkén viselem a kisdobos nevet. Csapatom zászlaja és társaim előtt fogadom, az úttörőélet törvényét megtartom, sok örömet szerzek pajtásaimnak, családomnak, nevelőimnek, magyar hazámnak.”A bajok alighanem itt kezdődtek. Kilencszázhetven-valahányban, azon a verőfényes napon, amikor nyakamon a kisdobosok világoskék kendőjével, pajtásaimmal együtt elmormogtam a fenti fogadalmat....

Tovább olvasom

Menjek, maradjak?

Mint minden reggel, a férfi felállt a fotelból, és bement a munkahelyére. Nem várt semmit attól a naptól, de úgy általában várt valamire. És ha az ember vár valamire, többnyire valakire vár. A nőnek ez volt az első napja a férfi munkahelyén. A férfi úgy érezte, rá várt. A nő is úgy érezte, hogy a férfira várt. Nevetett a férfi tréfás megjegyzésein, a férfi pedig apró...

Tovább olvasom

Ki kezelje a pénzt?

„Milyen pénzt?”, kérdeztek vissza a férfi ismerőseim, 50 körüli értelmiségiek, művészek, amikor a témáról faggattam őket. Mire feltehetnék a kérdést, hogy ki kezelje a pénzt, mondták, az többnyire már el is ment befizetetlen számlákra, törlesztésekre, albérleti díjra, a gyerekekre, mert a gyerekek az elsők. Másoknál pedig elkéstem a kérdéssel, mert már nincsenek együtt, az...

Tovább olvasom